Azon a bizonyos napon egy munka utáni egy, max két órás pecát terveztem, jobban mondva terveztünk Attila cimborámmal. Vele elég sokszor feedereztem már márnára a főváros szívében. Ezen alkalmakkor szinte mindig rengeteg jász szórakoztatott minket a parttól néhány méterre locsogásukkal. Már akkor beszéltünk róla, hogy megpróbálkozhatnánk rájuk dobálni célirányosan. Atti járt is ki serényen, fogta is a szebbnél szebbeket így gondoltam meló után vele tartok én is. Jászra eddig még sosem pergettem célirányosan, az összes, amit fogtam mind mellékhala volt, pergetéseimnek. Hol a süllőnek szánt J-11-et verte le hol a balinra dobált poppert.

Rapala J-11 SFC-re éhezett meg!

Rapala J-11 SFC-re éhezett meg!

Az első kifejezetten jászos pergetésemet, attól függetlenül, hogy a Dunán húzósabb vízben tervezem, light felszereléssel akartam megoldani. Valahogy az én stílusomhoz jobban passzolnak ezek a könnyű karcsú pálcák és hajszálvékony zsinórok. Az évek folyamán megtanultam velük okosan bánni, bíztam a felszerelésemben. A bot egy Graphiteleader Veloce Neo volt 0.9-5 gramm dobósúllyal, az orsó pedig 0.06-os fonottal volt töltve, néha szoktam néha nem, de most kötöttem fluorocarbon előkét is, 0.16-os Gekkabijin zsinórból. Az ideális kapásidőről sajna lecsúsztunk, de ha már kijutottunk a vízpartra csak nem fordulunk vissza. A nap már a horizontot súrolta, amikor Attila első dobásai egyikével egy szép jászt akasztott, igaz nem én fogtam, de így is nagyon örültem, hogy itt vannak a halak. A szokásos merítés, fényképezés és visszaeresztés trio után az elmaradhatatlan, mivel, hol, és milyen mélyen fogtad kérdések következtek. A válaszok birtokában csalis dobozomba túrva egy Doiyo Kobito 45 wobbler akadt a kezembe.

Doiyo Kobito 45

Doiyo Kobito 45

Ez a duci kis crank fazonú csali már pár napja bizonyított, amikor is 2 kisebb csukát varázsoltam ki vele fővárosi Dunából. Pár bemelegítő dobás után, mint a messiást úgy vártam a kapást. Sajna mindhiába… A felszín is csendes volt, nem mozgott a hal. Lassan a horgászatra szánt időm is a végéhez közeledett. A szokásos „na még egy utolsó” dobásaim egyikére aztán végre megérkezett a hőn áhított rávágás. Valaki a parttól alig egy méterre megálljt parancsolt a csalimnak. Mozgásából sejtettem, hogy nem jásszal van dolgom, a jásznak szokása a keszegfélékhez pl. a dévérhez hasonlóan hamar a felszínre jönni és ott locsogva védekezni. Halam ennek ellent mondva a mélybe fúrta magát a kövek közé. A laza, jászokhoz igazított fékemet sokszor kellett szorosabbra állítanom, hogy feltudjam húzni a halam a mélyebb vízből. Amikor végre sikerült meglepődve láttam, hogy egy szabályosan szájba akasztott márnával van dolgom! Mondanom sem kell fülig ért a szám. 😀 Láttam és hallottam is wobblerrel fogott márnáról, de eddig sajton kívül mással nem volt szerencsém fogni. Eddig. Attila megmerítette majd a kövezésen túlra vittük egy-két kép erejéig.

Első pergetett márnám!

Első pergetett márnám!

Egyen méretű dunai márna volt, erős hengeres testtel, csókos szájjal, aminek sarkában ott fityegett a csalim! Elégedetten mustráltam ezt a fenséges halat, szerintem a márna az egyik, ha nem a legszebb folyóvízi halunk.

DSCN0569DSCN0567

A fotók után természetesen visszaengedtem, hadd legyen benne másnak is öröme! Miután elúszott, még pár percet dobáltam csak úgy „kötelességből” de már semmi sem motivált! Márnát fogtam pergetve. Pipa! 😀 Ezt ma már úgy sem tudnám überelni, így a hazaút mellett döntöttem!

Persze másnap meló után újra a parton voltam, ezúttal Zéé cimborámmal! 😛 Gondoltam ma már tényleg fogok egy jászt. 😀 Elég intenzíven dobált az a partszakasz, sokan voltunk, így az esélytelenek nyugalmával álltam neki a dobálásnak. A sokadik dobásra végre sikerült is akasztanom egyet. A rövid fárasztás végén már láttam, sajnos ez nem az a csúnya nagy volt, amire vágytam, de legalább jász volt. Zéé merít, megvan! A szokásos procedúra után már úszhatott is tovább.

Nem az a csúnya nagy inkább az szép kicsi!

Nem az a csúnya nagy, inkább az a szép kicsi!

Gyönyörű vörös szín!

Gyönyörű vörös szín!

Catch & Release

Catch & Release

A csali mondanom sem kell a már előző nap bizonyított Kobito 45 volt! 😛 Sajna az aznapi volt az utolsó bevetése is egyben a „csodacsalinak”.. :( Egy jól sikerült dobás után, a tuti hely felett húzva egy bődületes rávágás után már csak az üres zsinór lengedezett megcsúfoltan a szélben.. Csuka. Hát igen, ez a cucc nem rá volt méretezve. Nem is volt már kedvem szerelni, sajnáltam a fogós csalimat.. Az idő is eltelt amit erre a napra engedélyezett nekem a család így a haza indultam… Otthon egy facebook bejegyzés várt Zéé-től: „Gyurka ezt a méretet kerested? Megtaláltam!” 😀

Zéé szép jászkója!

Zéé szép jászkója!

Hát van ez így. Na majd legközelebb én fogom a nagyobbat, mert hát úgy is lesz legközelebb… :)

Feszes zsinórt!Gyurka

Tetszett? Oszd meg a haverokkal!
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
Első pergetett márnám!
Cimke: