A mai napra egy Zagyva/Tarna peca volt betervezve, de persze még véletlenül sem jött össze. :( Úgy voltam vele, ha már reggel 7-kor talpon voltam,  ne vesszen kárba a napom, kinézek ide a tőlem nem messze folyó patakra, egy kis streetfishingre.

Mivel a vízben javarészt kisebb domik foghatók, nem is bonyolítottam túl a dolgokat. Egy rövid, egykezes 145cm-es, 1-8grammos, wobbleres karakterű Major Craft Finetail botot vittem magammal, 1000-es Stradic-kal, melynek dobján #0.2-es Momoi Oshikage Line fonott figyelt. Magamhoz vettem egy doboz kanalat és körforgót és hajrá.

HotSpot

Urbánus a környezet, de akár itt is lehet halat fogni, ha a vízállás, és az időjárás kedvező. (A fogás nem itt történt.)

Rengeteget talpaltam, még többet dobtam, de megúsztam egy árva, bátortalan odacsípéssel. Már már kezdtem feladni, amikor visszafelé megláttam egy ígéretes helyet. Egy zúgó alatti mélyebb gödröt, ami általában halat szokott tartani. Gondoltam utolsó állomásként itt dobok még párat, aztán elég lesz mára. Sokat válogattam a kanalaim között végül egy (a többihez képest) nagyobb DUO Gambrel kanálra esett a választásom, kék/pink yamame (MCC4028) színben.

Duo Gambrel - A nyerő csali

Duo Gambrel – A nyerő csali

Kb. a 3. dobásra megtaláltam azt a ritmust és bevontatási tempót amit szeretett a kanál. Egy tekeréssel “felütöm”, egyet tekerek és hagyom fenékre vissza hullani. A második ilyen bevontatásba nyúlt bele a halam. Amikor először a vízfelszínre húztam nem akartam hinni a szememnek, ekkora domolykót én még nem láttam ebben a pici vízben, fogni meg aztán végképp nem fogtam. Hál’ Istennek nem akart sokat küzdeni, de azért párszor megrángatta a féket, és a rövid kis MC is sokszor volt perecben. Amikor már kellően kifáradt, a parthoz húztam, de merítő híján nem igazán értem el, gondoltam majd a kanalat megfogva stabilizálom a halat és tarkófogással kiveszem. Gondoltam én. 😀

Ahogy a zsinórnál fogva tartottam a halat partszélen, ugrott egyet és a 0.16-os Varivas fluorocarbon előke megadta magát a kapocsnál. (Egy hanyagul megkötött kötés..) Szerencsémre a hal fáradt volt így nem mozdult, nem úszott el. A másodperc tört része alatt kellett döntenem. A botot feldobtam a meredek parton, és hasra vetettem magam a sárba, a vízbe nyúlva pedig grizzly mód kikaptam a halat! Nyakig sárosan rohantam fel vele a parton, biztonságos távolba a pataktól. Libabőr, remegés, izgalom, talán ekkor fogtam fel először, milyen jó hal akadt a horgomra. :) Mérce sajna nem volt nálam, de a bothoz mérve pontosan tudtam dokumentálni a méreteit, pár fotó formájában. (A fele teljesen homályos lett, olyan izgatott voltam, fotózás közben! :) ) Miután a lábam remegése abba’ maradt, lemásztam a hallal a vízhez és visszaengedtem, had okozzon másnak is ekkora örömet mint nekem. Egy ilyen hal sorsa egy percig sem lehet kétséges, ha ekkorára megtudott  nőni megérdemli a szabadságot.

Otthon a botot lemérve 53/46cm-t kaptam, amivel ez a hal bőven az én “personal best” domolykómmá lépett elő. Azt hiszem ezt már jóval nehezebb lesz megdöntenem! :)

53/46cm gyönyörűség

53/46cm gyönyörűség

Gyönyörűség

Gyönyörűség

Nagy boldogsággal tölt el, hogy kis vizeinkben élnek még ekkora halak. Remélem aki leírásom alapján eltalál a helyre, hasonló szép halakat zsákmányol, de azt is, hogy ugyan olyan bánásmódban részesíti mint én. C&R !

Feszes zsinórt! Gyurka

 

Tetszett? Oszd meg a haverokkal!
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
Egy kis víz, nagy domolykója!
Cimke: